Miért lelik emberek oly nagy örömüket abban, hogy másokat kibeszélnek?

Van egy elképzelésem arról, ez miért hasztalan és ostoba dolog - ha nem elég az, hogy bunkóság.

Itt egy adott személy, mondjuk Te. Ott vagy minden gondolatoddal, minden fájdalmaddal és örömöddel, minden emlékeddel, minden kis titkoddal, félelmeiddel, minden kedvességeddel és csúfságoddal, minden szereteteddel és utálatoddal, minden meggondolatlan tetteddel és minden nehezen meghozott döntéseddel... Minden rejtett tulajdonságoddal, amiknek talán még te sem vagy tudatában. Nagyjából ezekből fakadhatnak jelenlegi tetteid, mondanivalód, elhallgatni-valód. Ezeknek csupán töredékéről tud egy kívülálló (midenki más, rajtad kívül). Attól függően, mennyire engeded őket közel magadhoz, kisebb-nagyobb töredékéről tudnak csak az emberek.Az én elgondolásom szerint, amikor gondolok valakire, az olyan, mintha megjelenne egy hologram arról a személyről az elmémben. Csupán egy hologram, amit látok - nem látom őt magát, hiszen nem tudok róla mindent, innentől fogva nem ismerem teljes énjét. Tehát, egy hologram, a személyiségének csak egy része az, ami a tudatomban lebeg. Amikor valaki más gondol ugyanarra a személyre, nagy valószínűséggel az ő elméjében egy másik "hologram" jelenik meg. Egyrészt azért, mert ő talán többet/kevesebbet tud a személyről; másrészt pedig azért, mert ő nem én vagyok. Még ha ugyanazokat a dolgokat is tudja az adott személyről, mint amiket én, lehet, hogy egész mást gondol róla, mert másképpen értékelte ki a megismert információt. Remélem, ez eddig könnyen követhető.

Amikor tehát egy harmadik személyről beszélünk, megjelenik az én fejemben egy hologram, és megjelenik a másik fejében is egy hologram - és egyáltalán nem biztos, hogy a kettő ugyanaz!

Ezért kérdem én: mire jó ez??

Miért nem fordítjuk az együtt töltött drága időt inkább arra, hogy megismerjük egymást? Előítélet, gúnyolódás, trükközés és mindenféle hátsó szándék nélkül!

És amikor éppen nem valaki másról beszélnek (aki nincs ott), akkor pedig általában miről is? A tegnapi tévéműsorról, az időjárásról, munkahelyen a munkáról, étteremben a kajáról, stb., egyéb trivilális dolgokról. És még rám mondják, hogy zárkózott vagyok! Kikérem magamnak!

Hogy is várhatnám ilyen emberektől, hogy beszélgethetünk az emberiség jövőjét érintő kérdésekről? Vagy arról, hogy mit gondolnak Istenről? Hogyan beszélhetnék nekik arról, hogy  miért ne nézzenek tévét? Hogy ne vegyenek már meg minden sz*rt a boltban, és ne cseréljék le félévente az elektronikai cikkeiket? Hogy amit a történelemről tudni vélünk, annak nagy része hazugság? Hogyan mondhatnám el nekik, mit gondolok erről az erkölcstelen, gusztustalan, önző "modern civilizációról", amiben ők is csak rabszolgák, és még csak nem is vesznek róla tudomást!?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.