Miért lelik emberek oly nagy örömüket abban, hogy másokat kibeszélnek?

Van egy elképzelésem arról, ez miért hasztalan és ostoba dolog - ha nem elég az, hogy bunkóság.

Itt egy adott személy, mondjuk Te. Ott vagy minden gondolatoddal, minden fájdalmaddal és örömöddel, minden emlékeddel, minden kis titkoddal, félelmeiddel, minden kedvességeddel és csúfságoddal, minden szereteteddel és utálatoddal, minden meggondolatlan tetteddel és minden nehezen meghozott döntéseddel... Minden rejtett tulajdonságoddal, amiknek talán még te sem vagy tudatában. Nagyjából ezekből fakadhatnak jelenlegi tetteid, mondanivalód, elhallgatni-valód. Ezeknek csupán töredékéről tud egy kívülálló (midenki más, rajtad kívül). Attól függően, mennyire engeded őket közel magadhoz, kisebb-nagyobb töredékéről tudnak csak az emberek.Az én elgondolásom szerint, amikor gondolok valakire, az olyan, mintha megjelenne egy hologram arról a személyről az elmémben. Csupán egy hologram, amit látok - nem látom őt magát, hiszen nem tudok róla mindent, innentől fogva nem ismerem teljes énjét. Tehát, egy hologram, a személyiségének csak egy része az, ami a tudatomban lebeg. Amikor valaki más gondol ugyanarra a személyre, nagy valószínűséggel az ő elméjében egy másik "hologram" jelenik meg. Egyrészt azért, mert ő talán többet/kevesebbet tud a személyről; másrészt pedig azért, mert ő nem én vagyok. Még ha ugyanazokat a dolgokat is tudja az adott személyről, mint amiket én, lehet, hogy egész mást gondol róla, mert másképpen értékelte ki a megismert információt. Remélem, ez eddig könnyen követhető.

Amikor tehát egy harmadik személyről beszélünk, megjelenik az én fejemben egy hologram, és megjelenik a másik fejében is egy hologram - és egyáltalán nem biztos, hogy a kettő ugyanaz!

Ezért kérdem én: mire jó ez??

Miért nem fordítjuk az együtt töltött drága időt inkább arra, hogy megismerjük egymást? Előítélet, gúnyolódás, trükközés és mindenféle hátsó szándék nélkül!

És amikor éppen nem valaki másról beszélnek (aki nincs ott), akkor pedig általában miről is? A tegnapi tévéműsorról, az időjárásról, munkahelyen a munkáról, étteremben a kajáról, stb., egyéb trivilális dolgokról. És még rám mondják, hogy zárkózott vagyok! Kikérem magamnak!

Hogy is várhatnám ilyen emberektől, hogy beszélgethetünk az emberiség jövőjét érintő kérdésekről? Vagy arról, hogy mit gondolnak Istenről? Hogyan beszélhetnék nekik arról, hogy  miért ne nézzenek tévét? Hogy ne vegyenek már meg minden sz*rt a boltban, és ne cseréljék le félévente az elektronikai cikkeiket? Hogy amit a történelemről tudni vélünk, annak nagy része hazugság? Hogyan mondhatnám el nekik, mit gondolok erről az erkölcstelen, gusztustalan, önző "modern civilizációról", amiben ők is csak rabszolgák, és még csak nem is vesznek róla tudomást!?

Kedves Olvasó!

Ez életem első blogbejegyzése. Azért kezdek internetes naplót vezetni, mert már egyszerűen nem tudom tovább tétlenül nézni, ami körülvesz. Ami a világunkban történik manapság, sajnos gyakran felbosszant, hányingert keltően undorít vagy épp elszomorít - pedig optimista ember vagyok, legalábbis annak tartom magam. Ebben a blogban, előre láthatólag, ennek ellent fog mondani a legtöbb írásom. Nem azért, mert azt szeretném, hogy "a szomszéd tehene is dögöljön meg". Nem, nem, kedves olvasó, nem azért írom meg, amit meg fogok írni, hogy mások is elszomorodjanak, kiábránduljanak, dühösek legyenek. Hanem az emberi méltóság érdekében. Hogy végre vegyük már észre, mivé lettünk, mivé leszünk, mivé próbálnak tenni minket. És ne hagyjuk! Igen, szeretném, hogy légy dühös, és használd fel az érzést, fordítsd az ellen, aki/ami valóban megérdemli! Szeretném, hogy ábrándulj ki - tárgyakból, szokásokból, emberekből. Szeretném, hogy szomorú légy - csak egy picit, csak néha... mert kell.

Na, de térjünk a lényegre! Első bejegyzésem egy "női magazinról" szól - ki fog derülni, miért az idézőjel -, amit amatőr szinten fogok elemezni, vagyis inkább csak lecsupaszítani. (Évekkel ezelőtt még magam is rendszeres olvasója voltam a magazinnak, szerencsére kinőttem a dolgot...)

Kinyitom a lapot, belső borítóján fürdőruhareklám. Az első oldalon a szokásos szerkesztői levél, amiben arra utaló mondatok állnak, hogy a kedves "újságírók", illetve a szerkesztőség dolgozói micsoda hősies munkát végeztek, csak a mi kedvünkért, hogy jól "beshoppingolhassunk". A magazinnak nyilván semmi érdeke vagy haszna nem származik az akcióból, és úgy általában biztosan nem a tömérdek reklámból, vagy szebb szóval élve, promócióból élnek... Lapozzunk - fürdőruhareklám, parfümreklám, fürdőruhareklám, majd a "tartalom"jegyzék következik, a változatosság kedvéért parfüm- majd fürdőruhareklám kíséretében. Illetve, nem, ez nem fürdőruha. Vagy igen? Hmmm... mindenesetre, nem tudom, ki öltözne fel így. Vagyis, várjunk csak. De tudom: egy utcalány.

A minap elcsodálkoztam egy viszonylag nagy városban járva. Még odafelé láttam az út mentén egy prostituáltat, és -esküszöm nem túlzok- különbül nézett ki, mint a városi "rendes" lányok, nők! Vajon miért öltöznek így ma nőtársaim? Tizenévesen (amikor még vékonyabb voltam), én is hordtam minit, dekoltált felsőt (néha még ma is), stb. De már akkor megtanultam és mindig betartottam azt az egyszerű szabályt, hogy: soha ne mutass túl sokat! Pl. vagy mini, vagy dekoltázs; ergo vagy cicit, vagy lábat, vagy hasat, de mindig csak az egyik testrészedet teszed közszemlére! Ebből az egyszerű szabályból fakad az is, hogy legginget csakis olyan felsővel veszünk fel, ami fenék alá ér. És mit látni? A fél világ cicanadrágban, feszes, rövid felsőben rohangál. Múltkor egy lányon a buszmegállóban olyan legging volt, ami ráadásul kicsit át is látszott, rövid polóval viselte. Mit mondjak, ennyi erővel polóban és tangában is lehetett volna. Ízléstelen! Akár jó alakja van valakinek, akár nem!

Következő nem egész két oldalon - hiszen ide is elfér egy reklám - az állítólagos olvasói levelek, meg egyéb semmiségek vannak. Először is, itt jelenik meg az első 'bújtatott reklám' - az első két íráson kívül (az egyik vélhetőleg egy levélnek csupán részlete, a másik egyetlen mondat facebookos hozzászólás) a másik kettő szerintem nem olvasói levél. Az első ilyen a NAV-val szeretné közelebbi kapcsolatba hozni olvasóit - rettentő idióta módon -, a második pedig saját magát propagálja. Itt megjegyezném azt is, hogy emlékezetem szerint, mindig olyan levél kapja az ajándékot, amiben azt ecseteli az "olvasó", hogy már vagy 20 éve olvassa a magazint. Én magam, még sosem láttam ép eszű negyvenest, vagy a harmincas évei közepe felé járó nőt, aki ilyen lapot olvas. Egyáltalán, mikor lenne rá ideje?? Na mindegy. Biztos csak rosszul emlékszem. Lapozzunk!

Reklám. Sztár shoppingol a barátnőivel. Néhány semmitmondó "hír", vagy nem is tudom, mik ezek, óh és egy reklám, majd ugyanez a következő oldalakon. Azután sminktipp, celeb módra (megjegyzem, ennyi sminktől senki sem lesz szebb). Természetesen, fullon vagyunk promócióval itt is, igazából, maguk a make-up ötletek is egyetlen célt szolgálnak: reklámbevételt - tíz oldalon át. Utána következik egy olyan rovat, amit képtelen voltam elolvasni, annyira bugyuta, olyannyira tele van klisékkel, hogy az már fáj. Persze, minden második oldal reklám. Majd következik egy cikk, amit nagyjából elolvastam - nem érte meg. Nem is értem, kinek írják ezeket. Van valaki, aki elhiszi, hogy ezt egy olvasó írta? Ami még dühítőbb, hogy egy érzelmekről szóló (vagy legalábbis azzal a szándékkal szerkesztették, hogy úgy tűnjön, arról szól) írásban is vásárlásról van szó. Inkább nem is bocsátkozom részletekbe, túl hosszú lenne a bejegyzés... (plusz: egyetlen cikken belül két reklám)

Következik egy újabb lerágott csont: munkahelyi problémákkal küzdünk. Valóban. Kérem, jelentkezzen, aki valaha úgy oldotta meg egy ilyen jellegű (vagy bármi más, emberekkel kapcsolatos) problémáját, ahogyan azt egy magazinban tanácsolták! A feltételeim szigorúak: pontosan követted a magazin tanácsát; a másik fél jól reagált - tehát úgy, ahogy vártad; és elsímult a konfliktus. (még kettő, teljes oldalas reklámot nyomnak az arcunkba)

Ezután a szerkesztőség tagjai személyesen promótálnak nekünk egy-egy terméket (nem is annyira bújtatott reklám, igazival megspékelve, össz. négy oldalon). Nektek nincs még hányingetek? Én már kezdek émelyegni, és még a felénél sem tartok!

Szerencsére, itt következik végre egy valamire-való írás. Habár, amiről szól - szingli nők esküvőlázban égve azzal töltik az idejüket, hogy menyasszonyi ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket keresnek a talán sosem-lesz esküvőjükre - bennem visszatetszést kelt. Most hadd ne menjek bele a részletekbe, nem szeretnék túlságosan eltérni a tárgytól. Legyen elég annyi a véleményemből ezzel kapcsolatban, hogy szerintem ez egy bizonyos határig még elfogadható, azon túl pedig inkább forduljon orvoshoz az illető. Vagy még jobb, ha talál magának egy értelmesebb hobbit - például olvasson el néha egy könyvet! Visszatérve magára a cikkre: ez talán az egyik legértelmesebb iromány a lapban - persze csak a rendkívül szűk korlátain belül. Ezt a témát lehetett volna sokkal mélyebben és részletesebben ecsetelni; ráadásul a cikk úgy ér véget, mintha még folytatódnia kellene. Vagyis: nincs konklúzió, nincs tanács, nincs feltüntetve senki elérhetősége, aki mondjuk segíthetne ilyen megszállottság esetén (családállító szakember, pszichológus, stb.), semmi, csak vége a cikknek. Befejezés helyett viszont kapunk egy egészoldalas férfi parfüm reklámot. A képen egy borostás, félmeztelen, csupaizom, tetovált pasi, aki egy trófeát tart a kezével a vállán; a parfümöt pedig épp a nemiszerve előtt tartja két, angyalszerűen ábrázolt pucér nő (egy-egy fehér selyemlepedő takarja őket). Nagyon érdekes. Elgondolkodtató, hogy miért pont ide rakták ezt a képet, ez után a cikk után.

Most pedig, egy újabb lerágott csontot kapunk: mit vegyünk fel, hogyan sminkeljünk randira, bla-bla-bla. Egy divattervezőt kérdeznek a mitvegyekfel-témában, aki egész értelmesen válaszol a hülye kérdésekre. A vicc benne az, hogy a válaszoknak ellentmondanak a képek. A magazin képviselőinek nyilvánvalóan megvan a véleménye a kérdésről, és inkább ezt fejezik ki a képekkel ahelyett, hogy illusztrálnák vele a meginterjúvolt alany válaszait. (Plusz: csupa reklám, és még egy reklám. Itt szeretném megjegyezni, hogy azt is reklámnak tekintem, ha odaírják a kép mellé a rajta látható ruhadarab márkáját. Ezért: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rekl%C3%A1m) A téma következő két részletét nem részletezem, semmi extra nincs benne. Ami azután jön, az viszont nem semmi: lakberendezési tippek. Amikor először idelapoztam, a másodperc egy töredékéig hirtelen nem értettem, ez hogy jön ide. Aztán leesett, de talán még vissza is lapoztam, hogy meggyőződjek róla, ez még tényleg a témához tartozik. Szóval, a magazin szerkesztői szerint, egy - sőt! az első - randi valószínüleg az ágyadban ér véget... Khm, már akinek. Sokatmondó ellentmondással kezdődik az írás: "Jól sikerült az első randi, és túl vagytok már az ismerkedés kezdeti szakaszán?" Nos, ez hogyan lehetséges? a) szerintük az első randival túl is vagyunk az ismerkedés kezdeti szakaszán, b) ez nem az első randi volt, és ezért vagyunk túl rajta, c) valójában nem vagyunk túl rajta, de szerintük nem számít. Az a gyanúm, hogy az a) pont vagy igaz - mármint, hogy ők tényleg így gondolják - vagy pedig azt szeretnék, ha az olvasók gondolnák így, vagyis sugalmaznak nekünk valamit, ami első olvasatra talán fel sem tűnik. De akkor is ott van. És nem ettől az egyetlen elejtett mondattól fogja egy tizenéves fiatal ezt gondolni - illetve úgy vélni, hogy ezt ő gondolja így -, hanem az ezrével rázúduló hasonló sugalmazástól. És csak ámulunk: miért veszítik el a szüzességüket 12-13 évesen fiúk, lányok egyaránt; és a huszonéves szinglik zöme miért bújik ágyba (vagy akárhová) minden második jöttmenttel, aki csak rájuk néz?

Ezek után, na meg az újságírónak csúfolt pasas firkantása után - amire ezalkalommal inkább nem áldoznék szót, bár ez is megérne egy misét - következik: egy hatoldalas cikk a pornóról (természetesen a reklámokkal együtt tesz ki ennyit). Na és minek a hirdetése van beletűzve? Na minek? Hüvelytablettának! Arra az esetre, ha valamiért szeretnénk megelőzni a gyakori hüvelyfertőzéseket... Ugye, nem szorul magyarázatra?

Pár említésre sem méltó oldallal később van egy rovat, amelyben három foglalkozást mutatnak be egy témakörön belül, egy-egy szakmabeli hölgy tapasztalatain keresztül. Ha ezt csupán ötletadónak tekintjük, nem is rossz. Amire viszont itt szeretnék külön kitérni, az az egyik reklám, ami a rovat lapjai között tűnik fel. A hirdetésben szereplő lány állítólagos gondolata - legalábbis a plakát azt a benyomást hivatott kelteni, hogy a ráírt mondat a lánytól származik, és mivel nem beszél hozzánk, csak vigyorog, arra következtethetünk, hogy ez a gondolata: jobban érzi magát a bőrében, ha feszes a feneke. Álljunk meg egy pillanatra. Mégis ki az a sekélyes idióta, aki attól fogja magát jól érezni úgy általában, hogy feszes a feneke? Bocsánat, jobban. Ha szeretnénk jobban érezni magunkat, feltételezhetjük, hogy jelenleg nem érezzük magunkat kifejezetten jól. Ha már itt tartunk, tételezzük fel azt is, hogy azért nem érezzük magunkat jól a bőrünkben, mert túlsúlyunk van. Először is, ha rákenek egy krémet a fenekemre, amitől feszesebb lesz (tételezzük fel azt is, hogy ez igaz), attól még nem fogom magam jobban érezni. Miért? Mert nem leszek fittebb, nem lesz tőle több energiám, jobb állóképességem, egészséges bőröm, hajam, fogam, problémamentes emésztésem, stb., stb. Nem fogom megtalálni az igazit, mert az a pasi, aki csakis akkor venne el feleségül, és nevelne fel velem négy gyereket, ha mindvégig feszes a fenekem, elmehet a pokolba! Tehát, először is, mit számít a feszes fenék? Ha számít, érd el testmozgással és kiegyensúlyozott, egészséges étkezéssel! Ki az, aki ma még csodát vár el egy krémtől? Nekik itt van egy tény (a hirdetés alján álló apró betűs rész): *in vitro teszt. Napi kétszeri használat és a megfelelő mennyiség alkalmazása esetén. Guglizzuk az aláhúzott kifejezést!

"...arra a kísérleti technikára utal, amikor a kísérleti folyamat nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények közt zajlik le, például kémcsőben vagy Petri-csészében A sejtbiológia sok kísérlete zajlik az élő szervezeten, illetve a sejteken kívül. Mivel az ilyen kísérlet bizonyos körülmények közt esetleg más eredményhez vezethet, mintha a folyamat élő szervezetben zajlana, az előbbi megjelölésére használják az in vitro kifejezést, megkülönböztetve az in vivo kísérletektől.

Az in vitro kísérletek egy kísérleti változó hatását vizsgálják az organizmusok bizonyos részeire. Tipikusan szerveket, szöveteket, sejteket, sejtalkotókat, proteineket és/vagy biomoluekulákat vizsgálnak. Mivel ilyenkor kevesebb változóval kell számolni, az in vitro kísérletek könnyebben értelmezhetőek – és olcsóbbak – lehetnek, mint az in vivo kísérletek. Ugyanakkor félrevezető eredményeket is produkálhatnak, ezért eredményeiket általában in vivo vizsgálatokkal ellenőrzik." Wikipedia (http://hu.wikipedia.org/wiki/In_vitro)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem nem győz meg egy ilyen teszt eredménye...

Itt jön négy oldalnyi promóció; majd megmondják nekünk, az elkövetkező hónapokban hogyan leszünk szépek és trendik - és mely termékek, márkák segítségével. Szemünket simítsuk ki, töltsük fel, és hidratáljuk - mármint kívülről, ne úgy, hogy uram bocsá' elegendő vizet iszunk! Az eredmény biztos olyan szép lesz, mint a képeken. Nos, nem éppen. Hadd ne tűzdeljem tele a bejegyzésem smink nélküli sztárokról (akikkel igyekeznek eladni nekünk a sok sz*rt) készült fotókkal, tele van velük a net. Sőt! Nagy ritkán még az ilyen magazinokba is kerül belőlük.

Ezután már csak tömérdek reklámot kapunk, néhány szép divatfotót, melyen az egyik aktuális szépfiú szerepel a barátnőjével, az átlagember (tehát nem a felső tízezer) számára megfizethetetlenül drága holmikban - közben minden második oldal teljes oldalas reklám. Majd divatfotók, promóció, divat, promóció, divat-prómóció, divat=promóció :-) Ó, és egy plasztikai sebész reklámja - ez biztos közérdekű, csak elfelejtették ideírni. Ha netán nem használt a popsifeszesítő krém, még mindig átszabathatod magad! Pár oldallal később szuperdezodor-reklám. Erről is megvan a véleményem: a mottója szerint az itt szereplő hölgy maga szabályozza az életét, az izzadást is beleértve. Miért kellene elhinnünk, hogy mi jobban tudjuk, mit kell tennie a testünknek, mint a testünk? Biztos jobb neki, ha minden nap fél kiló alumíniumot kenek rá, mintha kipárologtatna egy kis vizet (és sót), hogy hőt adhasson le! Ezután még több divat és reklám, ... majd a divatvilág "titkai". Csak címszavakban azokról a titkokról, amikről ilyen lapokban nem fogsz olvasni: photoshop, anorexiás és/vagy bulimiás, kórosan sovány modellek, droghasználat, a rengeteg smink és hajfesték hosszútávú hatása a bőrre és a hajra, stb.

Reklám, reklám, reklám (a vége felé közeledve, úgy látom, egyre több van belőlük) és pár riport. Köztük egy felettébb érdekes fogkrémreklám (mellékesen a fluoridról), mely szerint egy "azonnal fehérítő összetevőnek" hála - kíváncsi lennék, mi az - egyetlen fogmosással vakítóan fehér mosolyunk lesz! Ismét felhívom a figyelmet az apróbetűs részre: a hatás ideiglenes. Némi kockázat vállalásával -hisz nem tudjuk, mi a titkos összetevő- verjük át nyugodtan saját magunkat (is)! Ez a kis csekélység már igazán nem oszt, nem szoroz.

Következik pár szösszenet a zeneIPAR üdvőskéiről. Ez nincs köztük:

https://www.youtube.com/watch?v=PDJWLX7XgF8&feature=share

Az alábbi két előadóról ezt írják: "Egymást túlszárnyalva ígérnek remek bulit kedvenc előadóink. De vajon ki az abszolút befutó?"

Ezt nevezik a kedves szerkesztők látványshow-nak?? (Tartsuk szem előtt, hogy ezeket a "művészeket" főleg tinik, vagy még fiatalabb gyerekek nézik, hallgatják!)

Hogy ki a befutó, döntsd el te! Én inkább hadd ne kommenteljem!

A könyvajánló oldalon (bizony, egyetlen oldal) csupa bestseller-szagú lagymatagság. Valószínüleg semmi elgondolkodtató, nehezebben emészthető, agyműködésünk fejlődéséhez hozzájáruló remekművet nem találunk köztük - igaz, kinek is ajánlanák? A filmajánlót és a sorozatajánlót hagyjuk, a filmek már csak olyanok, amilyenek, de ez most nem tartozik ide. Riportok, reklámok, utazunk Isztambulba, reklámok, kaja, csupa reklám, dekor (ez jópofa és öltetes, viszont nem tudom, kinek a kedvese -már ha pasiból van- örülne ilyen ajándéknak, ettől függetlenül ez ellen a három oldal ellen semmi kivetnivalóm a rövidségén kívül). Fitt "rovat", egy oldalon, s csupa reklám. A technikai újdonságokkal foglalkozó, szintén egy oldalas "rovat" gyakorlatilag puszta reklámozás. Majd az elmaradhatatlan horoszkóp következik (ha ezt még bárki is komolyan veszi, forduljon orvoshoz! Ha pedig komolyan érdekli a dolog, forduljon asztrológushoz! Nem, a telefonon hívható fura emberek, akiket a tévében mutogatnak, nem azok). Ezután reklám, reklám, reklám. Ja, közben van egy oldal, ahova írtak is valamit... áh, nem érdekes. És az utolsó oldalon: néhány vásárolgató sztárocska, akik meglepő módon pont úgy néznek ki, mintha tolvajok lennének! Ez az egyetlen oldal kiérdemelne egy külön bejegyzést, itt most nem részletezem, milyen benyomást keltett bennem. Döntse el mindenki maga!

És ennyi volt, végre itt a vége.

Nem írom meg, melyik magazinról szól a bejegyzésem, mert teljesen mindegy. Bármelyik lehetne. Mindegyikben reklám reklám hátán, attól, hogy promóciónak nevezik, még reklám marad! Értelmes mondanivalóval rendelkező iromány nyomait is alig tartalmazzák. És nők százai, ezrei képesek fizetni minden hónapban egy reklámújságért! Pedig nem sokban különböznek attól, amit hetente kéretlenül a postaládánkba dobnak.

Amiben különböznek az pedig az, hogy ezek nem csak reklámoznak, hanem népszerűsítenek. Egy rakás olyan dolgot propagálnak, hónapról hónapra, ami szöges ellentétben áll valaha-volt emberi erkölcseinkkel. Persze, nem csak a magazinok tehetnek arról, jobban mondva, nem csak a magazinok vettek/vesznek részt abban, hogy az erkölcseinket megsemmisítsék. De én úgy látom, részük van benne. A helyreállításukban nem segítenek, ez egészen biztos.